A történet onnan indul, hogy felajánlottam édesanyámnak, hogy készítek neki egy kis komódot szülinapi ajándékként. Aztán ráleltem egy apróhirdetési oldalon két komódra, ami megtetszett. Anyának ezt szántam:
Gondoltam ez tökéletes lesz ajándéknak, a másikat pedig megpróbálom eladni majd.
Az eladásra szánt darabról azonnal tudtam, hogy mit is szeretnék vele csinálni (nyilván, mert ez még ráért volna), de anya komódjával valahogy nem igazán boldogultam. Kicsit olyan lett nekem ez a bútor, mint a barkácsreklám szereplőjének A CSEMPE, ez lett A KOMÓD, a komódok vezére :). Számtalan ötlet jutott az eszembe, de valahogy egyik sem tetszett meg igazán. Minden nap nézegettem, a komód meg csak élcelődött a döntésképtelenségemen :). Aztán ráleltem ezekre a fogantyúkra.
Sima ikeás darabok, de nagyon megtetszettek. És ennek mentén szépen lassan elkezdett körvonalazódni, hogy mit is kezdjek a kis komóddal, míg végre összeállt minden 🙂
(Megjegyzem egyébként, tőlem nem szokatlan, hogy több ideig gondolkozom azon, hogy milyenre is fessek egy bútort, mint amennyi idő aztán maga az elkészítés :))
Eszközök:
Trinát mestertapasz
Csiszolópapír – finom
Pentart dekor soft paint alapzó
Pentart akril alapozó
Annie Sloan chalk paint – Pure, provance és aubusson blue színekben
Pentart antikoló paszta – arany
HG méhviasz
Legalább 3db ecset
1. Leszedtem a régi fogantyúkat és a bútort alaposan letisztítottam egy kis szappanos vízzel.
2. Az ajtó fogantyújának a helyét fatapasszal eltüntettem, finom csiszolópapírral csiszoltam.
3. Következett az alapozás a dekor festék alapozóval, majd két réteg fehér akril alapozóval kentem át azokat a részeket, ahol a bútort fehérre akartam festeni.
4. Száradás után jött a legjobb rész, a festés.
- Először felfestettem a 3 színt sávokban a bútorra, itt még nem kel figyelni az átmenetre csak szépen egymás alá kentem. Hagytam megszáradni.
- A második festés előtt vizes flakonból permeteztem egy kevés vizet a felületre (nem kell sok) és felfestettem a felső és középső színt egymás alá. Ezután a két szín találkozásánál ismét fújtam egy kis vizet a felületre és széles ecsetmozdulatokkal próbáltam „felhúzni” az alsó sötétebb színt és lefelé pedig a világosat. Felfelé „húzásnál” a sötétebb színhez használt ecsettel festettem, a világosabb szín „lehúzásához” a fehér színű festékhez használt ecsetet. Fontos, hogy tényleg jó hosszan fessünk az ecsettel, jó esetben a bútor egyik végétől a másikig, így lesz igazán szép. Ha szárad felület lehet még rá vizet spriccelni (de egyszerre ne sokat!).
- Ugyanígy jártam el mindenhol a bútoron. Kisebb helyen (pl.: fiókok, díszlécek) sokkal nehezebb szépen eldolgozni az átmenetet, mert nem lehet széles mozdulatokkal dolgozni. Itt sokkal aprólékosabban kell festeni, ha valaki még először próbálja alkalmazni ezt a technikát, érdemes sima, díszítés nélküli bútoron dogozni, sokkal könnyebben fog menni.
- Az egész festést kétszer ismételtem meg, így lett igazán szép, csíkmentes a felület.
- Mindegyik színhez külön ecset kell, és nem árt bekészíteni egy-két plusz ecsetet sem, mert néha könnyebb egy tisztával visszaszedni a felesleges festéket. Nekem a tömött, sűrű ecsetek jobban bejöttek ehhez a technikához.
4. Miután elkészült a festés, viaszoltam az egész bútort. (Ahogy fent is írtam HG viaszt használtam, de az az igazság, hogy annyira nem voltam megelégedve vele. Volt még itthon egy kevés és nem volt szívem kidobni, de örülök, hogy elfogyott, mert vannak ettől sokkal jobbak. Készül egy poszt a felületzáró technikákról, ott írok majd erről részletesen.)
5. Már csak az arany paszta volt hátra. Imádom a fémesen csillogó részleteket, sok bútoron használok ilyen díszítést, és itt a fogantyúk miatt nagyon szépen passzolt is összképhez. Egy puha rongy segítségével kentem a pasztát a díszlécekre és a szélekre (nem spóroltam vele). Nekem nagyon tetszik a hatása, mindig egy kicsit más attól függően, hogy honnan nézzük és hogy milyen a megvilágítás.
6. Kifúrtam az ajtón a fogantyú helyét és feltettem a fiókokra is. Ezzel készen is vagyunk :).
A blending nem könnyű technika, sokat kell gyakorolni mire sikerül igazán szép átmenetet készíteni, de érdemes próbálkozni, mert ha ráérez az ember, akkor nagyon szép és különleges tud lenni.
