A babérmeggy telepítésénél szerintem az egyik legnehezebb dolog a türelem.
Amikor az ember hazavisz néhány 60–80 centiméteres növényt, és egy kétméteres takarósövényt képzel a helyükre, nagyon nehéz elhinni, hogy érdemes közöttük nagyobb távolságot hagyni.
Én is gyors eredményt szerettem volna.
Ezért sűrűbben ültettem.
Az első néhány évben kifejezetten örültem is neki, mert hamar összezártak. Később azonban kezdtek előjönni a hátrányok.
A sövény belseje lassan elsötétedett
Kívülről minden zöldnek látszott.
Amikor azonban széthúztam a hajtásokat, a sövény belsejében egyre több sárguló, száraz levél és kopasz ág jelent meg.
Ennek egyik oka egyszerűen a fényhiány volt.
A növények annyira egymásba nőttek, hogy a belső részekre alig jutott fény.
A túl sűrű lomb ráadásul lassabban száradt fel eső vagy öntözés után, ami általánosságban sem ideális.
A fajta sokkal fontosabb, mint hittem
Később értettem meg igazán, hogy a „babérmeggy” megnevezés önmagában kevés.
A különböző fajták között komoly eltérés lehet a végleges méretben és növekedési formában.
Egy magas, széles növekedésű fajta teljesen más tőtávolságot kívánhat, mint egy kompaktabb típus.
A Kertikék részletes babérmeggy bemutatójában ezért is érdemes körülnézni: a Kertikék összefoglalója segít abban, hogy már vásárlás előtt ne csak a növény aktuális méretét nézzük.
Én ma már mindig a várható méretből indulnék ki.
Nem abból, amit a kertészetben látok.
A túl sűrű növények több vizet is kérnek
Ezt sokáig alábecsültem.
Ha ugyanarra a néhány négyzetméterre túl sok növényt telepítünk, azok ugyanazért a vízért és tápanyagért versenyeznek.
Egy esős tavaszon ez nem feltűnő.
Júliusban viszont, amikor hetekig alig esik, nagyon gyorsan kiderül, melyik növénynek van elegendő helye a gyökérzet fejlesztéséhez.
A ritkábban ültetett tövek nálam erőteljesebben és kiegyensúlyozottabban fejlődtek.
Metszéssel sem lehet mindent korrigálni
A túl sűrű sövényt természetesen vissza lehet vágni.
A probléma az, hogy ilyenkor folyamatosan az eredeti rossz térállást próbáljuk kompenzálni.
A növény minden évben nőne oldalra, mi pedig minden évben levágjuk.
Ha eleve több helyet kapott volna, kevesebb metszéssel is természetesebb formát tarthatna.
Ez különösen igaz akkor, ha nem szabályos, vonalzóval húzott sövényt szeretnénk, hanem lazább, természetesebb növényfalat.
Alul is sűrű sövényt szeretnék
A másik hibám az volt, hogy túl gyorsan akartam magasságot.
A hosszú, függőleges hajtásokat meghagytam, mert örültem, hogy gyorsan nőnek.
Csakhogy közben az alsó részek nem ágaztak el megfelelően.
Ma inkább fiatal korban visszacsípném a legerősebb hajtásokat, hogy a növény már lent több ágat fejlesszen.
Egy sövény akkor igazán jó, ha nemcsak szemmagasságban takar, hanem a talajtól indulva sűrű.
Nem kell azonnal tökéletesnek lennie
Ez volt számomra a legfontosabb tanulság.
A kert nem egyetlen szezonra készül.
Egy jól megtervezett babérmeggy sövény húsz év múlva is ott lehet.
Ehhez képest teljesen mindegy, hogy az első nyáron még átlátunk-e a tövek között.
Én ma már sokkal inkább választanám a lassabb, de hosszú távon egészségesebb kialakulást.
Két-három év türelem kevesebb munka, mint húsz éven keresztül kordában tartani egy rosszul megtervezett sövényt.
