Az állatok nem emberi nyelven kommunikálnak, mégis folyamatosan jeleznek. Testtartásuk, mozgásuk, hangjaik, tekintetük és viselkedésük mind információt közvetíthetnek arról, hogyan érzik magukat. A gazdik számára különösen fontos ezeknek a jelzéseknek a felismerése, mert így megelőzhetők a félreértések és a kellemetlen helyzetek.
Egyetlen mozdulatból azonban nem szabad biztos következtetést levonni. A farokcsóválás például nem minden esetben jelent örömöt, ahogyan a dorombolás sem kizárólag elégedettségre utalhat. Mindig az egész testet, a környezetet és az előzményeket együtt érdemes vizsgálni.
A kutya teljes testével kommunikál
A kutyák fül-, farok- és testtartása sokat elárulhat az aktuális állapotukról. Egy nyugodt kutya teste általában laza, mozgása természetes, tekintete pedig nem merev.
Feszültségre utalhat:
- a megmerevedett test;
- a hátracsapott fül;
- a merev tekintet;
- a gyakori szájnyalogatás;
- az ásítás stresszes helyzetben;
- a farok szoros behúzása;
- az elfordulás;
- a menekülési kísérlet.
A morgást nem érdemes büntetni, mert ez figyelmeztető jelzés. Ha a kutya megtanulja, hogy nem szabad morognia, attól még a kellemetlensége nem múlik el, csak előfordulhat, hogy legközelebb kevesebb előzetes jelzést ad.
A macskák finomabb jeleket használhatnak
A macska füle, farka, pupillája és testtartása egyaránt fontos. A magasra tartott farok barátságos közeledést jelezhet, míg az erősen csapkodó farok gyakran feszültségre vagy ingerültségre utal.
Figyeld meg:
- lapul-e a füle;
- görnyedt vagy laza-e a teste;
- borzolja-e a szőrét;
- mennyire tág a pupillája;
- közeledik vagy távolodik;
- elfogadja-e az érintést;
- keres-e elbújási lehetőséget.
A macska hasának megmutatása nem minden esetben meghívás a simogatásra. Jelezhet bizalmat, de védekező testhelyzet is lehet, amelyből gyorsan használni tudja a karmait és fogait.
A kisebb állatok is jeleznek
Nyulaknál a dobbantás félelmet vagy figyelmeztetést jelenthet. A laposan földre simuló test bizonytalanságot jelezhet, míg az oldalra dőlve pihenő állat gyakran nyugodt.
Madaraknál érdemes figyelni:
- a tollazat tartását;
- a légzés ritmusát;
- a hangadás változását;
- az étvágyat;
- az aktivitást;
- a szemek állapotát;
- a kapaszkodás biztonságát.
A szokatlanul felborzolt tollazat, a bágyadtság vagy a ketrec alján történő üldögélés betegség jele is lehet, ezért ilyen esetben nem elég pusztán viselkedési problémára gondolni.
Tartsd tiszteletben a határokat
Az állatok közötti és ember–állat kapcsolatban is fontos a választási lehetőség. Ne kényszerítsd kedvencedet simogatásra, ölben maradásra vagy idegenekkel való találkozásra, ha egyértelműen távolodni szeretne.
A helyes megközelítés:
- hagyj menekülési útvonalat;
- ne szorítsd sarokba;
- figyeld a korai stresszjeleket;
- jutalmazd a nyugodt viselkedést;
- fokozatosan szoktasd az új helyzetekhez;
- ne büntesd a félelmet.
Az Állatmagazin állatviselkedéssel és gondozással foglalkozó tartalmai közérthető segítséget adhatnak ahhoz, hogy pontosabban felismerd kedvenced jelzéseit.
Minél jobban megérted az állat testbeszédét, annál biztonságosabb és kiegyensúlyozottabb kapcsolatot alakíthatsz ki vele.
