Amikor új konyhát tervezel, vagy a régit újítod fel, a páraelszívó kiválasztása sokszor az utolsó pillanatra marad. Pedig ez egy nagyon fontos döntés, ami befolyásolja a konyha levegőjének minőségét, a falak és bútorok tisztaságát, és persze a főzés élményét is. Egy jól megválasztott páraelszívó nemcsak a szagokat és a párát távolítja el hatékonyan, hanem a konyha dísze is lehet. A bőséges kínálatban azonban nem könnyű eligazodni, ezért ebben a cikkben igyekszünk minden fontos szempontot körüljárni.
A páraelszívó típusai, amiket ismerned kell
A páraelszívók alapvetően két fő csoportba sorolhatók: a külső kivezetéses és a belső keringtetéses (aktív szénszűrős) modellek. A külső kivezetéses páraelszívók a főzés során keletkező párát és szagokat egy csőrendszeren keresztül a szabadba vezetik. Ez a leghatékonyabb megoldás, hiszen a szennyezett levegő teljes mértékben eltávozik a konyhából. Hátránya, hogy a kivezetés kiépítése sok esetben komolyabb munkálatokat igényel, faláttöréssel, csövezéssel járhat. Lakótelepi lakásokban vagy társasházakban ennek kiépítése sokszor nem is lehetséges. A belső keringtetéses, vagy más néven aktív szénszűrős páraelszívók ezzel szemben nem igényelnek külső kivezetést. A készülék beszívja a levegőt, egy zsírszűrőn és egy aktívszén-szűrőn átvezeti, majd megtisztítva visszajuttatja a konyha légterébe. Az aktív szénszűrő képes megkötni a szagokat és a zsíros szennyeződések egy részét. Előnye, hogy bárhol elhelyezhető, könnyen telepíthető, hátránya viszont, hogy a szűrőket rendszeresen (általában 3-6 havonta) cserélni kell, ami plusz költséget jelent. A szűrőcsere gyakorisága nagyban függ a főzés intenzitásától és a szűrő minőségétől. Léteznek hibrid megoldások is, amelyek mindkét funkciót képesek ellátni. Ezeknél a modelleknél egy kapcsolóval lehet váltani a külső kivezetéses és a belső keringtetéses üzemmód között. Ez különösen akkor praktikus, ha a kivezetés kiépítése megoldható, de például télen, a fűtési szezonban nem szeretnénk a meleg levegőt kiengedni a szabadba. Ekkor átkapcsolhatunk a belső keringtetéses üzemmódra. A hibrid modellek általában drágábbak, de a rugalmasságuk miatt sokak számára vonzó alternatívát jelentenek.
A páraelszívók formájukat tekintve is sokfélék lehetnek. Vannak hagyományos, pult alá építhető, teleszkóposan kihúzható, fali, sziget, mennyezetbe építhető és munkalapba integrált típusok. A megfelelő forma kiválasztása nemcsak esztétikai kérdés, hanem a konyha adottságaitól és a főzési szokásoktól is függ. Erről a későbbiekben részletesebben is írunk.
A páraelszívó teljesítménye
A páraelszívó kiválasztásának egyik legfontosabb szempontja a teljesítmény, azaz a légszállítási kapacitás. Ezt köbméter/órában (m³/h) adják meg, és azt mutatja, hogy a készülék egy óra alatt mennyi levegőt képes átszűrni, vagy kivezetni. A megfelelő teljesítmény kiválasztásához figyelembe kell venni a konyha méretét és a főzési szokásokat. Minél nagyobb a konyha, és minél intenzívebben, gyakrabban főzünk, annál nagyobb teljesítményű páraelszívóra van szükség (forrás).
Létezik egy egyszerű képlet, amellyel nagyjából kiszámolható a szükséges légszállítási kapacitás. A konyha alapterületét meg kell szorozni a belmagassággal, így megkapjuk a konyha légköbméterét. Ezt az értéket pedig meg kell szorozni 6-tal, 8-cal vagy 10-zel, attól függően, hogy milyen gyakran és milyen intenzitással főzünk. Ha ritkán főzünk, és inkább csak egyszerűbb ételeket készítünk, akkor elegendő a 6-os szorzó. Ha rendszeresen főzünk, de nem túl intenzíven, akkor a 8-as szorzó ajánlott. Ha pedig gyakran és sokféle ételt készítünk, erős illatú, fűszeres fogásokat, akkor a 10-es szorzót érdemes alkalmazni. Például, ha egy 10 négyzetméteres konyhánk van, 2,7 méteres belmagassággal, akkor a konyha légköbmétere 27 m³. Ha rendszeresen, de nem túl intenzíven főzünk, akkor ezt az értéket 8-cal szorozzuk, így 216 m³/h légszállítási kapacitásra lesz szükségünk. Ez persze csak egy irányadó érték, a tényleges szükségletet befolyásolhatja a főzőlap típusa (gáz, elektromos, indukciós), a főzés intenzitása, és a konyha elrendezése is.
Fontos megjegyezni, hogy a túl nagy teljesítményű páraelszívó sem ideális. Egyrészt feleslegesen drága, másrészt túl erős szívóhatása huzatot okozhat, és a konyha levegőjét is túlságosan kiszáríthatja. A modern páraelszívók többsége már több fokozatban állítható, így a teljesítményt a pillanatnyi igényekhez igazíthatjuk.
A páraelszívó zajszintje
A páraelszívók működés közben zajt keltenek, ami zavaró lehet, különösen, ha a konyha egy légtérben van a nappalival. A zajszintet decibelben (dB) adják meg, és minél alacsonyabb ez az érték, annál csendesebb a készülék. A modern páraelszívók zajszintje általában 40 és 70 dB között mozog. Összehasonlításképpen: egy normál beszélgetés zajszintje körülbelül 60 dB. A 40 dB körüli érték már nagyon csendesnek számít, míg a 70 dB már kifejezetten hangos lehet. A zajszintet nemcsak a motor teljesítménye, hanem a készülék kialakítása és a beépítés módja is befolyásolja. A külső motoros páraelszívók például általában csendesebbek, mivel a motor a konyhán kívül, például a padláson vagy a tetőn kerül elhelyezésre. A belső keringtetéses modellek zajszintje is alacsonyabb lehet, ha jó minőségű, többrétegű szűrővel vannak ellátva. Ezek a szűrők nemcsak a szagokat és a zsírt, hanem a zajt is hatékonyan csillapítják.
A zajszint csökkentése érdekében érdemes olyan páraelszívót választani, amelynek a motorja és a ventilátora is jó minőségű anyagokból készült, és rezgéscsillapító elemekkel van ellátva. Fontos a szakszerű beépítés is, mert a rosszul rögzített készülék rezeghet, ami növeli a zajszintet. A kivezető csőrendszer kialakítása is befolyásolja a zajt: minél kevesebb kanyarulat és szűkület van a csőben, annál csendesebb lesz a páraelszívó működése. A páraelszívók zajszintjét általában a legalacsonyabb és a legmagasabb fokozaton adják meg. Érdemes mindkét értéket figyelembe venni, mert a mindennapi használat során valószínűleg nem mindig a legmagasabb fokozatot fogjuk használni. Léteznek már olyan „csendes” üzemmóddal ellátott páraelszívók is, amelyeknél a zajszintet egy speciális beállítás segítségével tovább lehet csökkenteni.
A páraelszívó elhelyezése
A páraelszívók formája és elhelyezése nemcsak esztétikai szempontból fontos, hanem a hatékonyságot is befolyásolja. A leggyakoribb típusok a következők: pult alá építhető, teleszkóposan kihúzható, fali, sziget, mennyezetbe építhető és munkalapba integrált. A pult alá építhető modellek a legdiszkrétebbek, szinte láthatatlanul bújnak meg a felső szekrény alatt. Előnyük, hogy helytakarékosak, hátrányuk, hogy a teljesítményük általában alacsonyabb. A teleszkóposan kihúzható modellek hasonlóak, de a szívófelületük egy mozdulattal megnövelhető, így hatékonyabbak. A fali páraelszívók a legelterjedtebbek, a főzőlap fölé, a falra szerelik őket. Sokféle formában és méretben kaphatók, így könnyen illeszthetők a konyha stílusához. A sziget páraelszívók a konyhasziget fölé, a mennyezetről lógnak le. Ezek a leglátványosabbak, igazi design elemei lehetnek a konyhának. Hátrányuk, hogy általában drágábbak, és a kivezetésük is bonyolultabb lehet. A mennyezetbe építhető páraelszívók elegáns és diszkrét megoldást kínálnak, különösen modern, minimalista konyhákban. A munkalapba integrált páraelszívók a legújabb trendet képviselik. Ezek a készülékek a főzőlap mellett vagy mögött helyezkednek el, és a gőzöket közvetlenül a keletkezésük helyén szívják el. Előnyük, hogy nagyon hatékonyak, és nem zavarják a kilátást, hátrányuk, hogy a beépítésük bonyolultabb, és a tisztításuk is körülményesebb lehet.
A páraelszívó elhelyezésekor fontos, hogy a főzőlap teljes szélességét lefedje, sőt, ideális esetben 10-15 centiméterrel szélesebb is legyen annál. A magasságát pedig úgy kell beállítani, hogy a főzőlap és a páraelszívó alsó széle között 65-75 cm távolság legyen. Ez a távolság gázfőzőlap esetén általában nagyobb (70-80 cm), elektromos vagy indukciós főzőlap esetén kisebb (60-70 cm) lehet.
A páraelszívó egyéb funkciói és extrák
A modern páraelszívók számos extra funkcióval rendelkezhetnek, amelyek növelik a komfortérzetet és a használati értéket. Ilyen például az időzítő funkció, amellyel beállíthatjuk, hogy a páraelszívó a főzés befejezése után még mennyi ideig működjön. Ez különösen hasznos, ha nem szeretnénk azonnal kikapcsolni a készüléket, de nem is akarjuk, hogy feleslegesen sokáig menjen.
A szűrőtelítettség-jelző figyelmeztet, ha a zsírszűrőt vagy az aktívszén-szűrőt tisztítani vagy cserélni kell. Ez segít abban, hogy a páraelszívó mindig optimális teljesítményen működjön. Egyes modellek automatikus üzemmóddal is rendelkeznek, amely érzékeli a levegő szennyezettségét, és automatikusan szabályozza a ventilátor sebességét. Ez kényelmes és energiatakarékos megoldás. A világítás is fontos szempont lehet. A legtöbb páraelszívó beépített világítással rendelkezik, ami megkönnyíti a főzést. A hagyományos izzók helyett egyre elterjedtebbek a LED lámpák, amelyek energiatakarékosabbak és hosszabb élettartamúak. Egyes modelleknél a világítás fényereje és színhőmérséklete is szabályozható, így hangulatvilágításként is használható.
A design is egyre fontosabb szempont a páraelszívók kiválasztásánál. A gyártók egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a megjelenésre, így ma már szinte bármilyen stílusú és színű páraelszívót találhatunk. Vannak rusztikus, modern, minimál, vagy éppen extravagáns modellek is. A felhasznált anyagok tekintetében is nagy a választék: rozsdamentes acél, üveg, kerámia, vagy akár fa borítású páraelszívók is kaphatók. A páraelszívó tehát nemcsak egy hasznos konyhai eszköz, hanem a konyha dísze is lehet.
